# New Recording 16

**Channel:** Barni Karacsony
**Source:** https://www.youtube.com/watch?v=6x0ydnSS1D8
**Transcript page:** https://www.withtranscript.ai/video/6x0ydnSS1D8

## Chapters

- 0:00 — Titoktatás és jelzés gyerekeknél
- 12:25 — Figyelemzavar és ADHD kezelése az órákon
- 17:55 — Tanácsadás szülőknek és tanároknak
- 25:50 — Alkalmak száma, továbbküldés és lezárás

## Transcript

**[0:00] Speaker A:** Itt pontig ment, szerintem.

**[0:02] Speaker B:** igen. Jó, az hagyományunk.

**[0:05] Speaker A:** Jó, akkor leírom gyorsan, ami

**[0:12] Speaker A:** Szóval most amúgy nem emlékszem, baszki, annyira régen volt az szó számomra a felnőtt felnőtt pszichoetikáról, hogy tehát tényleg az alapképzés első évében, ami kínosan régen volt, régen volt, tehát hogy ez 10 10 éve volt.

**[0:28] Speaker B:** én én nyomom ezt most

**[0:30] Speaker A:** Tingli hogy hogy nem emlékszem, hogy ott mi a titoktartási izé, de a gyerekeknél mindenképpen le van ez, hogy ha ha ha bántnál valakit, tehát hogy ha elmegy, akkor

**[0:42] Speaker B:** Akkor meg kell mondani ezt így

**[0:44] Speaker A:** Igen, igen. Akkor hogy ha el könyörög a gyerek, hogy ne mondjam el, akkor is el kell mondani, el kell mondani jelzést ilyen tehát hogy ilyenkor igen.

**[0:52] Speaker B:** És ilyenkor a gyerek meg félelemnek hogy kell szólni, hogy így írsz egy nem tudom

**[0:57] Speaker A:** Van egy ilyen formanyomtatvány, ilyen jelzőlap

**[1:02] Speaker B:** Ja.

**[1:02] Speaker A:** és akkor oda így meg kell adni a gyerek adatait és akkor leírod, hogy mit tapasztaltál és akkor ők és akkor ezt beküldi általában az iskolába, tehát hogy végül is az iskola mint intézmény küldi el a gyermeket jóléti szolgálatnak családsegítő mindent szét vagy gyermekjólét családsegítő ezt sose tudom, hogy melyik micsoda, de hogy ez így itt így egybe van, szóval és akkor ők felveszik a kapcsolatot ott egy családsegítővel, megkeresi a családot, hogy

**[1:37] Speaker B:** Ja.

**[1:38] Speaker A:** jöttünk beszélgetni, hogy mi a helyzet, igen.

**[1:44] Speaker B:** Ja.

**[1:48] Speaker A:** Igen.

**[1:49] Speaker B:** Egyébként kezdődik el nekem van egy egy kisfiú harmadikos aki ilyen nagyon hát kábé egy szót nem szól meg ilyen nagyon szomorúnak tűnik mindig, meg nem mosolyog, nem így nagyon furcsa volt nekem.

**[2:09] Speaker B:** És így marha furcsa volt, az anyukája is picit az az ilyen agresszív komoly folyamatos, akkor ezért így féltem volna tőle megkérdezni, hogy mi van vele, hogy mi hogy miért ilyen szomorú meg ilyenek, és elkezdtem kérdezgetni, hogy nem tudom, apukád elvette el vagy hogy elváltak veled nem vagy nem tudom én, és akkor kérdezgettem mindenfélét, azt hittem, hogy van egy tesója. Azt mondta, hogy igen igen, hogy már elváltak, de hogy zapja külföldön él vele, és mit csinál apukád? Vagy melyik országban él? És mondja, Ukrajna. És mondom mi hogy háborúzik. És kárpátaljai magyarok az szülei.

**[2:51] Speaker A:** Ühüm.

**[2:52] Speaker B:** És hát nyilván nagyon nehéz lehet ez neki és próbál meg nagyon nehezen halad, nehezen fog fel dolgokat minden, és ezt így elkezdtem picit biztatni, hogy ja de jó nem tudom picit lejjebb vinni a az elvárást, és most elkezdett tökre fejlődni meg néha már egy félmosolyt ki tudok csalni belőle meg ilyenek, úgyhogy tök jó, hogy nem tudom még miből lesz ki a gyerek amikor

**[3:22] Speaker A:** Igen.

**[3:22] Speaker B:** Ja, oda hatodikos bátyja ő gondoskodik róla keményen apa helyett és ott ő teszi nagyon durván, hogy ő is még egy kisgyerek.

**[3:32] Speaker A:** Igen.

**[3:33] Speaker B:** És ilyenek vannak. Na mindegy, úgyhogy jó mondjuk itt nem vinném hogy vagy nem tudom itt családsegítőt kéne így mond már de hát

**[3:46] Speaker A:** Hát az itt az hát itt max az van, hogy fel lehet kínálni az anyukának, mint hogy ha ne ő úgy látja, hogy van szükség segítségre, önkéntesen is igénybe vehetik, mert ugye az van ingyenes pszichológiai ellátás, hogy ha anyagi nehézség van, akkor ilyen szociális segítség, tehát ilyen meg ilyenek.

**[4:05] Speaker B:** Ja. Na mindegy, csak ja, ki tudjam írni, hogy néhány így mert én is hát jó, én én zenetanár vagyok, de ugye egy ilyen óráig van velem és hogy akkor úgy könnyebben kijönnek ezek, hogy így jobban látom, hogy

**[4:24] Speaker A:** Igen.

**[4:26] Speaker B:** tudom már ha figyelemzavaros vagy tudom pofátlan vagy tök intelligens vagy tudom szomorú és például félek, hogy ez a kisfiú mi lesz vele, hogyha kicsit idősebb lesz, hogy ez azért neki egy nagy trauma lesz. Hogy se küldöm be és hogy hogy már most ennyire ilyen depresszív és akkor nem is mi lesz vele, amikor

**[4:56] Speaker A:** Na mindegy.

**[4:56] Speaker B:** igen ez a ez a tipik az a szitu, aminél látom, hogy ja, amúgy tök jó lenne most leülni, tök jó lenne most mondani a szülőnek, vagy hogyha van tanár

**[5:13] Speaker A:** Aha.

**[5:15] Speaker B:** kivédeni nem lehetett,

**[5:19] Speaker A:** Ja, csak le velem.

**[5:20] Speaker B:** Igen.

**[5:23] Speaker A:** Ja. Na mindegy.

**[5:31] Speaker A:** Ja, igen, ez ez tök fontos, hogy a amit elmond a gyerek azt a szülőnek teljes mértékben visszamondhatod? Vagy először meg kell kérdezned a gyereket?

**[5:44] Speaker B:** Én azt az elvet vallom amúgy, hogy jogilag ugye a szülő a felelős a gyerekért, meg így elvileg a ezt a titoktartásról is ő menthetne fel, hogyha valamilyen hát kivéve ugye a

**[5:58] Speaker A:** A gyerek?

**[5:58] Speaker B:** a bánta nem, hanem a a szülő, hogy vannak azok az ilyen jogi helyzetek, ahol a szülő adhat le meg nekem azt, hogy akkor elmondhatom a bíróságon a dolgokat.

**[6:16] Speaker B:** De hogy a gyerek így a kliens első sorban. Szóval hogy így leginkább felé tartozom a titoktartással. És akkor azt szoktam ezt a szülőknek is elmondom, hogy ez így van. Most ma például pont telefonon beszélgettem ugye a nyukával. Nagyon érdekes, nem szoktak megkeresni köztesen. Szóval van a szülő konzultáció, megbeszéljük, hogy mondjuk jön tényleg hat alkalommal, ez az ilyen átlag irányelv, vagy nem tudom, ez az ilyen átlag alkalom. Számít így és mi utána újra beszélünk. Tehát hogy utána egy ilyen visszajelző szülő konzultáció lesz. És akkor így tök érdekes, mert ez tök ritka, de hogy ő most így a köztes időben is így felkeres, hogy így milyen helyzet, mit látok, meg ilyesmi. És mondom neki, hogy most még annyira nem tudok sok mindent mondani, mert én előzetesen meg szoktam beszélni a gyerekkel, hogy mi oké neki, hogy én elmondjam. És hogy most ezt megbeszéltük meg a kislánnyal, szóval most én csak ilyen nagyon felületes dolgokat, vagy a benyomásaimat tudom elmondani.

**[7:20] Speaker B:** De hogy inkább ez szokott lenni, hogy akkor így a hogy az én megélésemet, vagy ilyen összefoglaló dolgokat, de nem feltétlenül konkrétumokat. De amúgy nagyon sok esetben a gyerekek azt mondják, hogy mondhatok bármit. Szóval hogy hogy tök érdekes, hogy én csomószor mondom nekik azt, hogy hogy beszéltünk abból így nem titok, meg a nagy részét tudja az szülő. Max a nem tudom, nem mondja el ezt a fecidogás csalást, vagy valamit. Szóval hogy így hogy így esetleg egy-egy témát jelölnek, hogy azt ne. De itt is sokszor beleegyeznek, hogy a szóba jöhet. De hogy így nem mondom el részletesen, hanem azt, hogy milyen témákkal foglalkoztunk. Hogy mondjuk ha Ha módszer így bejött nála, döntően feltétlenül tényleg az, amit ő így mesélt, de azért néha ezt is egy ő így mit fogalmazott meg nehézségre.

**[8:16] Speaker A:** Ja.

**[8:18] Speaker B:** Mert hecc amúgy meg szóval nagyon nagyon kell az, hogy ő tehát hogy nem tehát hogy ha a szülő nem változtat a lajt, akkor általában amúgy nem annyira lehet a lépést segíteni a gyereknek.

**[8:31] Speaker A:** Ja ja ja.

**[8:33] Speaker B:** Úgy hogy ott is így ez az alap alap elv, amikor a gyerekkel megbeszélem, hogy hogy mit mondhatok el.

**[8:38] Speaker A:** Ühüm.

**[8:39] Speaker B:** És akkor ilyen nagy vonalakban mondom el a dolgokat.

**[8:44] Speaker A:** Ühüm. Ja. Ja érdekes, de sztoriztok. De tök érdekes, mert ez volt bennem ilyen nagy kérdés, hogy hogy kiskorú és akkor ugye a szülő felelős ért a mindenért és hogy mégis hogy ha eljön hozzád, hogy akkor te mennyit ja mondhatsz el. De akkor felületesen valamit elmondasz, nagyon bele kérdeznek, de nem mondhatod el, a gyerek el engedélye nélkül.

**[9:13] Speaker B:** Igen. Ezt így igyekszem tartani. Aztán amúgy tényleg nagyon nagyon sikamlós meg nagyon nehéz ez. Tehát hogy meg ugyanaz a pedagógus akkor is azt mondja, hogy ez tehát hogy most ott is így tök nehéz, hogy tudom, hogy hát én most nem fogok tudni segíteni, hogy ha ezt így nem visszük innen ki. Tehát hogy ezt a témát. De

**[9:39] Speaker B:** de ja. Szóval hogy így ilyen muszáj. Meg biztos valamikor én is megcsúszok ezen és többet mondok el, mint amit így hivatalosan kéne vagy szabadna.

**[9:51] Speaker A:** Ühüm.

**[9:51] Speaker B:** Szóval ez egy ilyen elég durva művészet.

**[9:54] Speaker A:** ja ugye mi szolgál jó célt szerintem.

**[9:57] Speaker B:** igen. Tehát hogy folyamatos ilyen dilemmázás, hogy

**[10:00] Speaker A:** Aha.

**[10:01] Speaker B:** mi mivel segítesz jobban a gyereknek akkor ott.

**[10:03] Speaker A:** Ja ja ja ja. Mert hogyha látod, hogy egyébként a pedagógusok is így tök jó szándékúak. Tehát hogy nem fogják ezt rosszra használni ezt az információt.

**[10:16] Speaker B:** igen, igen. Na. Ja, nekem most például ez a kis fiú ilyen, hogy habár ugye pedagógusként ránk nem annyira szigorúan vonatkozik ez. Például nem tudom, nem fog nem bejelenteni, hogy ha elmondom max valami eljárás lesz belőle, vagy nem tudom, hogy valami nem tudom, tanári ilyen értekezlete miatt, hogy én azt meg azt csináltam. Például az enesúlyban volt ilyen, hogy valaki kislány azt mondta, hogy fogdosta a tanára. Zongora tanára egy férfi. Zongora tanár közben meg a tudod például akarta neki megtanítani, hogy hogyan kell használni és ezért emiatt nyomtaték van, hogy hozzá kell érni a gyerekhez és nyilván nem fogdosta meg se csak hogy hogy ez őt rosszul érintette és akkor megvádolták a szülő pedofíliával a tanárt és akkor ebből nyilván csak egy tanári értekezlet lett, mert hogy azt mondta a tanár, hogy ő egyáltalán semmilyen szándék nem volt benne, hogy ő most úgy fogdossa, hanem ez a tanítás része.

**[11:29] Speaker B:** És akkor de azért mindig kérdezzük meg és kaptunk itt 15 oldalas valamit, hogy hogy védjük be magunkat. Mindegy, úgyhogy ja, vannak ezek a határok.

**[11:41] Speaker A:** De egyébként pedig az osztályfőnököknek is van ilyen osztályfőnöki titoktartás tudod, hogy pedagógusok között is van valami ilyesmi. Most erre így nincs így előttem, hogy mi mi a pontos ilyen szabályzat, meg hogy hogy szól. De ugye elvileg van ilyen is. Az, hogy gyakorlatban mi történik az tehát hogy egyébként ez kicsit ilyen szervezeti kultúra kérdés is. Tehát mondjuk az egyik suliban ott ilyen nagyon tanári. Szóval ott ott így átfolynak az információk eléggé.

**[12:16] Speaker B:** Aha.

**[12:17] Speaker A:** Az mondjuk ilyen necces vagy az még kicsit túl szalad tehát hogy

**[12:21] Speaker B:** Ilyen. Aha. Ja.

**[12:25] Speaker B:** A másik ami nagyon érdekel, hogy a a figyelemzavarral most mindenki ugye meg figyelemzavaros. Hogy ez milyen számon keresnek meg ezzel vagy ha igen akkor ugye hogy mik az ilyen nem tudom ha lehet ilyet mondani, hogy ilyen általános dolog amivel így meg te hogy megbirkózol vele.

**[12:54] Speaker A:** Hát

**[12:58] Speaker A:** így belegondolok amivel én nagyjából is tanár vagyok most az elmúlt egy két évben látom, hogy ez a neurodivergencia mindenhol és mindenki ADHD és autista az én szememben is. Tehát hogy amúgy amúgy nem így jöttünk ki az egyetemről, tehát ez az ilyen én nem címkék, én nem diagnosztizálok ránézésre. És így eltorzultam most belül a kenyér órára megfigyelni és így az agy reka uti. Az biztos. És így nyilván ez nem helyes meg hogy ki kell vizsgálni és csak akkor lehet diagnózist mondani és ez nem így megy.

**[13:34] Speaker B:** Ez olyan mint így magadban azért

**[13:35] Speaker A:** De igen meg amúgy a pedagógusok is ilyenek, hogy így ők is látják és akkor azt szoktam nekik mondani, hogy oké amúgy nem kell az nekünk diagnózis csak így kezdjünk el úgy gondolkodni róla, mintha az lenne és hogy akkor az akkor az így segíti az ő megértésében. És egy csomószor igen tehát hogy mit tudom én gyerek mondani így azt mondja, hogy most ének helyett magyar óra volt és akkor így de most nem ének óra lenne és akkor mondtam, hogy jó ez most nagyon szemtelennek hangzik, de gondolj arra, hogy mi van hogyha ő tényleg így auti mint aminek tűnik is más dolgok miatt is akkor simán csak az, hogy most valami nem a megszokott rend szerint van, az ő rugalmatlanságát ez zavarja. És ugye nem finomszokat lenni, vagy nem a te tekintetedet akarom megkérdőjelezni, hanem nem csak meg van zavarodva attól, hogy valami nem a megszokott rend szerint van.

**[14:30] Speaker B:** Aha.

**[14:32] Speaker A:** A figyelemzavar, hát ott is amúgy nyilván egy ilyen érzékenyítés egész a feladat, mármint hogy a tanár kat kicsit így erre rásegíteni.

**[14:44] Speaker B:** Ja, hogy a tanárokat.

**[14:45] Speaker A:** Aha, igen, hogy hogy a nekik így mi segít a tantermi viszonyokban.

**[14:54] Speaker B:** Ja, az úgy sokkal durvább lehet, hogy mondjuk nálam egy ilyen

**[14:57] Speaker A:** igen. Hát amúgy nem is küzdés, meg azért az is, hogy látod mennyire mennyire figyelemzavaros, tehát hogy mondjuk van neki egy ilyen négyszemélyes helyzetben az nem jön ki annyira.

**[15:11] Speaker B:** Aha.

**[15:12] Speaker A:** De valaki itt is egy pörgettyűt, tehát akkor hát nem tudom, próbálom felkötni a gatyám is volt olyan feladat

**[15:18] Speaker B:** Igen.

**[15:19] Speaker A:** Ami amúgy például tök érdekes ilyen basic gyógypedagógiai módszer, vagy nem tudom ez az ilyen hogy így megjeleníted, hogy mi a menetrend és lerajzolod, vagy vizuálisan megjeleníted, volt olyan gyerek akinél ez, hogy itt óra elején megnéztem, hogy jó akkor most az első részben ezt csináljuk, második részben azt, aztán a harmadikban játszunk. Ez így egészen kisimította a gyerek

**[15:41] Speaker B:** Aha.

**[15:45] Speaker A:** De mondjuk bemegyek osztályfoglalkozást tartani valahova és ott vannak ezek a pörgettyűk, akkor ez nekem is ugyanolyan nehéz lehet egész, vagy nem vagyok annyira profi szerintem ezeknek a kezelésében amúgy.

**[15:57] Speaker B:** Aha. De ez tök érdekes amúgy igen, hogy nekem is egy egy ADHD-s mondta, aki nyit a nem zavarja, hogy hogy nem így mondja, hogy igen az ADHD és rágyorsít vagy keresztül mi a fontos csinálni a gyerekekkel, hogy te képtelen odafigyelni fél órán keresztül de nem tettem és fetreng a rohangál én nem tudom innen. És mondta, hogy legyen az, hogy akkor öt percig pihenünk, beszélgetünk izé, 10 percig dolgozunk. És akkor ugyanez kétszer és rohadt jól működik. És akkor tudja, hogy van állítva az ébresztő, csörög az óra és akkor na most indul az izé és annyira jól látszik velük haladni.

**[16:40] Speaker A:** De jó.

**[16:40] Speaker B:** Ja, úgyhogy

**[16:41] Speaker A:** Meg fel tud ilyen látható szórakoztató homokóra vagy ilyesmi.

**[16:44] Speaker B:** Ja

**[16:44] Speaker A:** Volt olyan, hogy folyamatosan kellett a lovadat pattogtatni és akkor nem így beszélgettünk, hanem egyszerűen csak ülünk egy helyben. Ja meg a másik, hogy mindig kirakunk ilyen kis szarokat, amikkel így lehet

**[16:53] Speaker B:** Ja igen igen igen.

**[16:54] Speaker A:** fidget

**[16:55] Speaker B:** Igen igen

**[16:57] Speaker A:** De de amikor volt olyan követelmény, hogy ültünk és folyamatosan van a gumilabda kellett így odaviszi pattogtatni és közben tudott beszélgetni. Tehát hogy az, hogy csak így ül egy helyben és duncsizunk az így van.

**[17:08] Speaker B:** Ja, mármint hogy így engedem rohanjon, hát nem fog talajba

**[17:11] Speaker A:** és így így volt hely arra, hogy pattogtassunk és akkor

**[17:15] Speaker B:** Ja

**[17:16] Speaker A:** Amúgy csomószor gondolkodtam, hogy ami tök jó lenne az, hogy így amit kivinni őket valami természetbe és sétáltatni közben, hogy így

**[17:23] Speaker B:** Egy gyereket

**[17:26] Speaker A:** Igen, csak ennek is például nem találom meg a tehát például így a felelősség részét, hogyha én kivinném őket így épületből.

**[17:35] Speaker A:** Akkor Hogy csak kivinném őket a lépcsőházba és akkor ez lenne így optimális vagy így teljes világ egy ilyen lefedetlen dolog lenne, hogy ilyesmi lenne így.

**[17:49] Speaker B:** Ja Hát Csak túl sok az ilyen jogi izé.

**[17:54] Speaker A:** Igen

**[17:55] Speaker B:** De hát nem Ő Ja igen, hogy a de szerintem ez nagyjából megválaszoltad, hogy adhatsz a tanácsot a gyerek nevelésével kapcsolatban mondjuk a szülőnek.

**[18:10] Speaker A:** Hát ott is így az lenne a fő cél, hogy közösen ötleteljünk, hogy hát nem az van, hogy hogy én nem tudom így osztom az észt, hanem inkább a saját megoldásaikra segítek rájönni, de amúgy ez is olyan, amit változott az évek során, és az, hogy hogy én néha ennyit kézzel fogható dolgot ért meg ilyen nagyon hálásak, szóval hogy egy kicsit ilyen Egy kicsit direktív lettem szerintem az évek során, tehát hogy

**[18:38] Speaker B:** Ühüm. Ja, mert nincs annyi időd vele nem, hogy most akkor jöjjön ő rá a saját izé

**[18:43] Speaker A:** Igen, igen, meg nagyon sokszor nagyon várják, és amúgy nagyon nehéz nekem is, hogy kibírni ezt az ilyen feszültségét annak, hogy így ül a szülő és így mondom meg a megoldást, mert ő tehetetlen, és akkor és akkor így kicsit ilyen ez a kényszer, hogy tényleg így muszáj mondanom valamit, ami feltételezem, hogy nem biztos, hogy igaz, tehát hogy nem biztos, hogy nekem muszáj lenne mondanom valamit, csak hogy még egy engedek ennek a nyomásnak, mert ő sokszor ül nekem úgy itt, hogy hát azért vannak itt, mert nekik ötletük, és akkor én még elkezdem őket kérdezgetni, hogy de mégis mi ez az ötlet, akkor akkor így

**[19:19] Speaker B:** Ja.

**[19:19] Speaker A:** ilyen plusz rá az a egy-két ilyen kézzel fogható ötlet amúgy így van, meg nem tudom, van ilyen könyvajánlást kérnek, otthon tudnak

**[19:32] Speaker B:** Ja. Nekem is egyébként ez ilyen bocs próbálom fölgyorsítani. Sietek, amikor is sietem 8 órán ezt a minden statisztikát, de nem nem igazán képes utánanézni, nem probléma. Cselekvés

**[19:52] Speaker A:** De sietek, hogy nekem is volt, hogy hát már elég ugye pár éve járok pszichológushoz, és nekem is megvan a magam és voltam hát így majdnem másfél évig tanácsadó pszichológusnál, és ő nagyon azt az elvet képviselte, hogy ő nem nagyon mond semmit, és hogy majd én rájövök, és volt, hogy itt bent bent ültünk, és akkor nem tudom, én így nagyon furán éreztem magam, hogy amúgy tanácsadó, de nem ő benne van.

**[20:30] Speaker B:** Ja igen, ez egy rossz szó egyébként, de igen.

**[20:33] Speaker A:** Tudom, igen, ezt mondta ő is, mert

**[20:36] Speaker B:** De igen, de amúgy ja,

**[20:37] Speaker A:** Nem hogy én nem bántam volna, hogy ha néha így mond valamit, és ezt így közben is jeleztem neki, hogy amúgy nyugodtan, mert hogy most így na. Ja, és akkor átkerültem egy vagy átmentem egy egy másik valakihez, egy egy klinikai szakpszichológushoz, és akkor annyira érződik a a különbség, hogy ő egy kicsit ilyen tudod ez a 60 éves körül lehet, vagy lehet hogy 50 vége, hogy ilyesmi. És már sok tapasztalata van és már így lazán izé így megmondja, hogy lehet és így mondja, hogy löki nekem a izét és nem megmondja, hogy mit csináljak, csak így fölveti, hogy és ez mondjuk milyen lenne, hogy az milyen lenne és és így vannak ötletek, javaslatok meg minden és akkor így tökre gyorsan halad az egész, nem pedig ez a de hát most lehet, hogy ez csak nekem jön be, nem tudom, vagy hogy pont erre volt szükségem, de lehet, hogy nekem meg nem tudom a jelölt problémáimat itt a leg vagy lehet, hogy az nem volt elég vagy nem tudom, de úgyhogy szerintem jó az a direkt cucc, vagy nem tudom, hogy néha

**[21:47] Speaker B:** ez a nevelési tanácsadó, tehát hogy ez is nehéz, hogy amikor a szülő eljön ide, akkor mondjuk ő nem azért jön, hogy ő hogy így feltétlenül az ő lelki állapotát elemezzük, pedig nyilván az is kihat a gyerekre.

**[21:59] Speaker A:** Ja.

**[22:00] Speaker B:** Szóval ez egy elképesztően furcsa helyzet ez a szülő konzultáció, hogy amúgy ugye a gyerekkel van a nehézség, szóval róla beszélünk, de valójában így vissza kell egy kicsit fordítani a szülőre, hogy na jó, de te mit tudsz Szóval na igen, de hogy így kell, mert egyrészt így meg is kell erősíteni, hogy jaj ezt milyen jól csinálják, tehát hogy az viszont nagyon fontos minden alkalommal, hogy legyen valami, amit visszadicsekszel.

**[22:26] Speaker A:** Aha.

**[22:28] Speaker B:** Meg meg hogy valami kézzelfogható, mert amúgy ezek mindig nehezek, amikor azt érzem, hogy ó, most tuti úgy mentek innen ki, hogy ennek semmi értelme nem volt.

**[22:37] Speaker A:** Ja. Ja, ja. Ja, tök jó.

**[22:45] Speaker A:** Igen, ez is volt.

**[22:50] Speaker A:** Igen, szerintem ezt is mondhatod, hogy ha a tanár keres meg a gyerek rossz viselkedése kapcsán, utána a tanárral kell elbeszélgetned. És mennyi infó derül ki, vagy csak a szülő vall akkor?

**[23:02] Speaker B:** Hát elsősorban a szülő vall, de itt is egy kicsit ilyen elkerülhetetlen, hogy hogy legyen valami.

**[23:07] Speaker A:** Hogy így így elkap a tanár, hogy na izé, szünetben, vagy nem tudom, így beszélgettek, meg mi volt, meg izé, akkor így azért annyira nem mindent beszélsz el nekik, hogy

**[23:18] Speaker B:** Akkor jön ez, hogy

**[23:22] Speaker A:** Most óvoda, meg izé.

**[23:24] Speaker B:** Hát igen, volt nálam haladunk. Vagy még még annyira nem jöttek kábé ilyeneket szoktam mondani, de hogy így igen, az azért az nagyon nehéz amikor így

**[23:38] Speaker A:** Így várják tőled izés.

**[23:40] Speaker B:** igen, elszámoló, de ez is olyan, hogy egy kicsit rá is kell nevelni szerintem így a tanárokat, hogy hát ez a pszichológusi dolog ez nem így működik, hogy én elszámolhatom. És akkor ezért sokan mondjuk nem is kérdezik, mert tudják, hogy nem mondhatom el.

**[23:56] Speaker A:** Aha.

**[23:57] Speaker B:** Vagy ennyit mondanak, hogy majd amennyit mondhatsz, annyit. Vagy hogy ha van valami, ami ránk vonatkozik, amit neki fontos tudni, akkor akkor azt mondja.

**[24:05] Speaker A:** az óvónőnek mondjuk, hogy a tanár

**[24:08] Speaker B:** Szóval így mondjuk tök jó, hogy ők már eleve így csak ennyit kérdeznek, hogy hogy ami ami esetleg nekik fontos tudni. Vagy mondjuk hogyha mondjuk arról beszél a gyerek, hogy az osztályban csúfolják, akkor nyilván azt

**[24:23] Speaker A:** Ja, hogy figyeljen arra, hogy ne

**[24:25] Speaker B:** Azt mondjuk igen, ezt ezt fontos akkor el el beszélni.

**[24:29] Speaker A:** És hogyha ebből ugye sejtheti azt, hogy erről beszéltetek, vagy hogy nem tudom, én bánom, iskolai nem tudom, bullying vagy valami, akkor az nem gáz-e nem, hogy ha tehát a részleteket nem mondod el, hogy a gyerekben mi zajlott, nem tudom, miről beszéltetek pontosan, de a tanárnak mondjuk elmondod, hogy hát hogy arra kicsit figyeljen azért oda, hogy a nem tudom, kicsoda bántja őt folyamatosan, és hogy

**[24:58] Speaker B:** Hát nem ez is olyan mondjuk, ami csak akkor mondjuk el, ha ha ezt megengedi a gyerek így konkrétan, vagy várjon mondjuk egy piszkálja valaki, szóval mondjuk az ilyen erről fontos lehet beszélni, vagy akkor ő mondja el a tanárnak, vagy én, vagy a szülők.

**[25:13] Speaker A:** Mhm.

**[25:13] Speaker B:** Mert ugye ez is nehéz, hogy akkor mennyire oldjuk meg helyette a problémát, amúgy ez is egy kicsit ilyen dilemmás néha, hogy

**[25:20] Speaker A:** És akkor sokszor biztatod a gyereket, hogy ő mondja el mondjuk a tanárnak meg a szülőnek?

**[25:25] Speaker B:** Hát van, hogy el mondjuk beszélünk erről, hogy ezt ő meg tudná tenni, vagy el tudja elképzelni, hogy ezt így elmondja.

**[25:35] Speaker A:** Mhm.

**[25:36] Speaker B:** És ha valamiért nem, akkor akkor beszélünk mással.

**[25:41] Speaker A:** Mhm. Akkor inkább a szülő feladat. És van-e olyan, hogy a szülő ad neked engedélyt, hogy beszéljen tanárral?

**[25:50] Speaker A:** Vagy ez inkább akkor a szülő feladata?

**[25:51] Speaker B:** hozza erről?

**[25:53] Speaker A:** Vagy inkább akkor a szülő beszél mondjuk a tanárral, hogy

**[25:57] Speaker B:** Hát most nem jut ilyen eszembe.

**[26:00] Speaker A:** Mhm. Ja. Bocs ennyire száraz szerintem szereti az ilyen az ilyen behelyettesíthető kódexeket, hogy ehhez mindenhol ott tartom a renden.

**[26:14] Speaker B:** Wow. Jó.

**[26:18] Speaker A:** Szóval mondom ő erre

**[26:20] Speaker B:** Akkor ne legyek beazonosítható, mert rá

**[26:24] Speaker A:** Ja, de egyébként elmondhatod, hogy ha ő valamit nehezményez, vagy

**[26:29] Speaker B:** Öm, már már szerintem

**[26:30] Speaker A:** valamit, vagy ja, az simán lehet.

**[26:34] Speaker B:** Hát nem a teljesen azt

**[26:37] Speaker A:** Az például tök ilyen tipikus álnevet használ.

**[26:41] Speaker B:** Ilyen?

**[26:42] Speaker A:** Igen. Beazonosíthatóság elkerülése végett.

**[26:47] Speaker B:** És írom, vagy nem? Tényleg teljesen mindegy, hogy

**[26:51] Speaker A:** Hát nem úgy szerintem. Végül is a gyerekeknél is, hogy ilyen eset tanulmányozunk, hogy ilyenkor mindig ilyen álneven szólán kitalálva a gyerek úgy

**[27:04] Speaker B:** Jó, akkor nem a

**[27:12] Speaker B:** Jó.

**[27:18] Speaker B:** Ja, igen, azt mondom, a limited terápiás kezelés akkor hat alkalom meg is.

**[27:23] Speaker A:** Hát nem az van, hogy hat után már tilos többet, de hogy ha most jól értem, akkor szerintem az iskolapszichológusi protokollban is ez az ilyen ajánlás meg irányelv, mert hogy ez nem nem számít terápiának, bár nyilván ez egy jó kérdés, hogy mi a különbség a terápia meg a nem terápia között. Ez egy ilyen kicsit mondvacsinált különbség, de a lényeg, hogy ilyen nagyon mély ásatásban meg ilyen mély terápiás folyamatokba itt nem tudunk belemenni, mert ezek az iskolai keretek arra így nem alkalmasak.

**[27:56] Speaker B:** Tehát mint anyu aki évekig járjon hozzád, olyan nincs.

**[27:59] Speaker A:** Nem, akkor hogy ha hogy ha az látszódik, hogy ennyi mondjuk nem volt elég neki, vagy ennél súlyosabb a probléma,

**[28:05] Speaker B:** Továbbküldés.

**[28:06] Speaker A:** továbbküldés.

**[28:07] Speaker B:** Aha. És mondjuk ilyenkor biztos van más is, mint magán, nem?

**[28:15] Speaker A:** Hát amit így első körben szoktunk mondani, mert mondjuk itt ingyenesen elérhető a kerületben, az a pedagógiai szakszolgálat. Ott van így terápiás lehetőség, meg itt a kerületben sok klinikai szakpszichológus van a pedagógiai szakszolgálatnál. Ez a nevelési tanácsadó, ilyen néven is szokták még ismerni. A másik meg a családsegítő, ott is vannak

**[28:42] Speaker B:** Az is állami nem?

**[28:43] Speaker A:** Igen, tehát hogy ezek ilyenek.

**[28:49] Speaker A:** De hogy egyébként meg volt olyan gyerek, aki nem tudom, volt nálam hat alkalmat, és akkor azt láttuk, hogy amúgy tök jól tudunk így együtt dolgozni. És akkor év végéig még így járt hozzám, még nem tudom, hetente, kéthetente. Szóval nem mindig van ez így nagyon szigorúan betartva, vagy szóval én nem tudok róla, hogy tilos lenne tovább foglalkozni veled.

**[29:11] Speaker B:** Ja.

**[29:12] Speaker A:** Csak szakmailag valószínűleg az egy jelzés, hogy akkor nem biztos, hogy a te kompetenciád. Vagy lehet, hogy akkor már nem annyira létfontosságú ez a ez a folyamat. Tehát hogy ez van, hogy már az csak kicsit ilyen tingli-tangli baár megy.

**[29:31] Speaker A:** Van rá kapacitásom, akkor így.

**[29:34] Speaker B:** Ja, van.

**[29:36] Speaker A:** Igen, a gyerekek nem mindig értik, hogy miért csak ennyi. Szóval amúgy ez ilyen.

**[29:41] Speaker B:** Ja. Meg sok voltam. Már most kiesett a gondolat a folyamatból. Nem mindegy.

**[29:53] Speaker B:** Ja, hogy ez már csak ilyen ez is egy Vagy szerintem ennyibe van elég lesz, úgyhogy nagyon okos így. Majd ezeket leírom, aztán átküldöm, mielőtt beküldeném, jó?

**[30:04] Speaker A:** Nem, bele sem megy.

**[30:05] Speaker B:** Ja, nem muszáj átnézni, nem csak azért átküldeni, hogy bármi van. De amiket elmondtál izé, nem tudom, nevedet ne írjam meg ilyenek

**[30:15] Speaker A:** Jó.

**[30:16] Speaker B:** jó? És minden

**[30:17] Speaker A:** Aztán meg valami kérdés van, akkor majd hangziba válaszolok és az

**[30:20] Speaker B:** Jó, jó. Vagy te egyébként foglalkoznál így magadban is, vagy ilyenekkel gondolkodnál?
